1.0ON - JOYShttps://onjoys.cafeblog.huON-JOYShttps://onjoys.cafeblog.hu/author/on-joys/Mikor hogy. Néha vágyunk az elérhetetlenre. Sőt... Majd' belepusztulunk, csak hogy egy kis darabkát magunkénak tudjunk. Mert kell, mert szükséges, mert azt akarjuk, hogy a részünkké váljon, a részünket képezze. Nem tudjuk, hogyan, csak valamilyen módon legyen már a miénk. Tudjuk, hogy az újdonság erejével hatna, és bekebelezné az egész lényünket és mekkora nagy szükségünk van erre.... nincsenek is rá szavak... Viszont van az a pillanat is, amikor nagyon is jó az a megszokott. Az a közeg, az a minden... ami akkor és már régóta körbevesz, és semmi pénzért nem változtatnál rajta. A biztonság. Talán ez a jó szó rá. Minden annyira a helyén van, és minden ami új, ami egy kicsit más lenne... az kilógna a sorból... Igazából vitatkozhatnánk azon, melyik a jobb. Amikor hajszoljuk az újat, és a mindig mást, vagy amikor békésen bekuckózunk a biztonságos kis világunkban. De szerintem kiegyezhetünk abban is... hogy mindkettőre szükség van. Néha erre, néha arra. [caption id="attachment_89" align="aligncenter" width="420"]<a href="https://onjoys.cafeblog.hu/files/2014/05/1459320_213428275503269_81616349_n.jpg"><img class="size-large wp-image-89 " alt="1459320_213428275503269_81616349_n" src="https://onjoys.cafeblog.hu/files/2014/05/1459320_213428275503269_81616349_n-420x600.jpg" width="420" height="600" /></a> forrás: pinterest.com[/caption]richhttps://onjoys.cafeblog.hu/files/2014/05/7a64a92e4f147d0fe6a4a8d97034fe7b-150x150.jpg150150